Egy 8 óránál hosszabb utazás után az ember nem örül annak, ha az idegen város felhős éggel fogadja, pocsolyákkal és annál kevésbé mogorva, semmibe néző tekintettekkel. Így érkeztek meg a Civil Rádiózásért Alapítvány képzésén feliratkozott magyar kisebbség képviselői is. Sietve befutottak a szállóhely épületében örülve, hogy kizárhatták a hideg, esős szelet. Az idegen hosszú folyósok csak fokozták a pesszimista hangulatot, melyet talán csak az V. emeletről nyíló táj enyhített. Na végre megvoltak a kézfogások és a kezdetben szokásos valamennyire még hivatalos hangnem.
Megtalálták a legcsaládiasabb hangulatú sarkot, a cigizőt, ráadásul fény nélkül, így csak a kinti félhomály és vörös parázspontok világították az emberkék arcát. Amikor a pár idegen ember, akit egyből a „szervezőknek” könyveltek el, közeledtek, mindenkiben felmerült a kérdés, hogy mi következik?
Benned mi merül fel legelőszőr amikor közösségi rádióról hallasz?
A szervezett képzés ideje alatt mi megtanultuk, hogy a mikrofon és hangok mögött emberek is vannak. Emberek akik mosolyognak, dolgoznak, időt, ihletett, energiát és még érzelmeket is fektetnek abba, amit te Civil Rádióként ismersz. Ez az itt dolgozó alkalmazottak és önkéntesek mentalitását, elhivatottságát is tükrözi, akik a közösséget képviselik, melynek Te is tagja vagy.
Csoportunknak – azon felül, hogy szakmai tudásukból próbált meríteni – alkalma lehetett a bodza szörp, belga sör és zöld tea ivása közben, illetve a sült gomba, tintahal, édes-savanyú csirke evés közben megismerni a civil - rádiós embert.
Megtalálták a legcsaládiasabb hangulatú sarkot, a cigizőt, ráadásul fény nélkül, így csak a kinti félhomály és vörös parázspontok világították az emberkék arcát. Amikor a pár idegen ember, akit egyből a „szervezőknek” könyveltek el, közeledtek, mindenkiben felmerült a kérdés, hogy mi következik?
Benned mi merül fel legelőszőr amikor közösségi rádióról hallasz?
A szervezett képzés ideje alatt mi megtanultuk, hogy a mikrofon és hangok mögött emberek is vannak. Emberek akik mosolyognak, dolgoznak, időt, ihletett, energiát és még érzelmeket is fektetnek abba, amit te Civil Rádióként ismersz. Ez az itt dolgozó alkalmazottak és önkéntesek mentalitását, elhivatottságát is tükrözi, akik a közösséget képviselik, melynek Te is tagja vagy.
Csoportunknak – azon felül, hogy szakmai tudásukból próbált meríteni – alkalma lehetett a bodza szörp, belga sör és zöld tea ivása közben, illetve a sült gomba, tintahal, édes-savanyú csirke evés közben megismerni a civil - rádiós embert.
Svédasztalos, üde reggeli: mindenki azt választ magának, amit szeretne és addig szemezget a lelkének kedves tartalomból, ameddig kedve tartja - aztán bármikor vissza is térhet az asztalhoz: mindig valami új, friss és neki szóló finomsággal várják a "felszolgálók".
Leginkább ezzel tudnám leírni a Civil Rádiót és az itteni műsorkészítőket. Jobbára amatőr csapat. Aki ezt a mondatot negatívnak gondolta, az nagyon nagyot téved, ebben a kifejezésben ugyanis jelen esetben szinte csak pozitívumok foglaltatnak. A "szinte" negatív fele a helyszíni adottságok. Gondolok ezalatt a hangszigetelésre, ami az utcában nem-is-oly-ritkán elhaladó teherautók zaját csak részben (azért nagy részben, de mégis...) tudja blokkolni. Az sem mellékes, hogy - bár a tömegközlekedés elég jó Dél-Budának ezen a részén - elég sokat kell utaznia annak, aki a stúdióba szeretne eljutni. Pedig a Fonó, mint kulturális erődítmény (ami mégsem hivatalos, sablonos önkormányzati művelődési ház) ideális helyszín lenne. Amiben pedig az amatőrök profibbak, mint a profik: egy közösségi rádió esetében nem az a fontos, hogy a kérdező, a riporter betéve tudja és alkalmazza a médiával kapcsolatos tankönyvek minden egyes paragrafusát és statisztikai adatát. Sokkal jobb, ha a többi, tapasztaltabb kollegától megtanultakat alkalmazva stílusával, esendőségével is azt tudja érzékeltetni a hallgatóval, hogy egy közülük.
Igazából az egésznek ez az értelme és a varázsa is egyben, ami miatt az ember úgy érzi, itt valami különlegeset, valami egyedit, valami emberközelit kap: olyanok hozzák létre a tartalmat, akik maguk is elhivatottak a saját témájuk iránt és gondolataikat, érzéseiket nem restek megosztani a közösség többi tagjával - akár műsorszerkesztőként, akár "törzs-betelefonálóként". Az egyedüli műsor, amit az itteni fizetett alkalmazottak készítenek a hírösszefoglaló (és persze a menetrendet is ők állítják össze: szerkesztik és szűrik a beérkező műsorterveket) - a többi adást az önkéntesek adják össze. Ehhez persze szükség van arra a háttérre, amit a rádió munkatársai biztosítanak a leendő riporterek számára: egy "Hogyan legyünk riporterek?" gyorstalpaló, valamint a technikai és emberi háttér. A fentiek eredményezik azt a hihetetlen színes kínálatot, amivel a rádió minden korosztályt és mindenféle érdeklődési körbe tartozó embereket képes megszólítani. Ennek a dinamikusan változó tartalomnak azonban hátránya is van: könnyen előállhat az a helyzet, hogy az eddig szeretett és sokat hallgatott műsor egyszer csak eltűnik a kínálatból. Ezt viszont rögtön ellensúlyozhatja az a körülmény, hogy egy másik lelkes hallgató elvállalja egy hasonló műsor készítését - ebben a rádió maximálisan a segítségére lesz.
Amellett pedig, hogy a hallgatók közösségét formálja, van egy másik nagyon nagy szerepe a Civil Rádiónak: annyi civil szervezet megfordul náluk a mikrofon egyik - vagy épp a másik végén, hogy egész hálózatok jönnek létre, előremutató együttműködések alakulnak ki.
Bejegyzések
